PANDHY’S™ Post #2 – Természetes Kozmetikumok vs. Vegyszerőrület

Kedves Olvasók,elemzes

mint kozmetikai termékkreátor és gyártó, folyamatosan a hozzáértők, és a kevésbé  hozzáértők lankadatlan figyelmének és kritikájának a középpontjában állok úgy személyemben, mint a termékeim okán.

  Kedvelem a kérdéseket, a polémiákat és szívesen is veszek részt bennük, különösen, ha okos és előremutató.

  Nehezebb a helyzet, amikor különböző ál- , vagy féltudományos , rosszul értelmezett, városi legendákon alapuló hiedelmeket és aggodalmakat kell eloszlatni. Biztos vagyok abban, hogy Önöknek is gyakran feladják a leckét a Vendégeik különféle kérdéseikkel és felvetéseikkel.

  Meggyőződésem, hogy feladatunk a magunk eszközeivel, a saját köreinkben pontosan és hitelesen  informálni a hozzánk fordulónkat. Ehhez azonban nekünk magunknak is pontosan kell ismernünk és értenünk a saját szakterületünket, ismernünk az összefüggéseket, az anyagokat amikkel dolgozunk, a teóriákat és a koncepciókat, amiket alkalmazunk.

  A fentiek okán úgy gondoltam, hogy a hírleveleimmel úgy tudnék a leghasznosabb – és reményeim szerint akár érdekes is – lenni az Önök számára, ha  a saját területemhez és az általunk gyártott termékekhez, a mi koncepcióinkhoz és eljárásainkhoz kapcsolódó tudásanyagot adnék alkalomról-alkalomra.

  A legszerencsésebb talán mindjárt a természetes kozmetikumok vs. vegyszerőrület kérdéskörrel kezdeni.

  Természetes, organikus és bio ─ napjaink jelszavai, olyan kifejezések, amelyek meghatározzák mind a szakmai mind pedig a lakossági igényeket, ha kozmetikáról és szépségápolásról van szó.

  Mindenki természetes-, organikus- és biotermékeket akar, még akkor is, ha az emberek nagy része nincs is egészen tisztában a szavak jelentésével. Ami ennél is rosszabb az az, hogy maguk az iparágat felügyelő hatóságok is csak most kezdik összeszedni magukat. Épp hogy csak elkezdtek valós és átlátható osztályozási és regisztrációs szabványokat és ellenőrzési módszereket meghatározni a natúr és organikus kozmetikumok terén.

  A natúrkozmetikumok fejlesztése és gyártása nem könnyű feladat, bevallom, néha igazi rémálom.

  Ez az a terület, ahol soha nem lehet tudni biztosan, hogy mi fog történni. Amikor organikus anyagokkal és összetevőkkel dolgozunk ─ az organikus szó alatt én valóban azt értem, amit jelent; élő ─, akkor rengeteg kiszámíthatatlan tényezővel találjuk magunkat szemben, amik változnak időről időre, szezonról szezonra és szüretről szüretre.

  A másik dolog, ami tovább bonyolítja az életünket, az a vásárlói attitűd, és elvárások. Feldolgozatlan, természetes termékeket akarnak, ugyanakkor szabványos és tartós színnel, illattal és textúrával. Bizonyos növények szagát nem tolerálják és elfedni kívánják, viszont szintetikus adalékoktól mentes formulákat akarnak. Sokszor azzal találjuk szembe magunkat, hogy a piac nem feltétlenül nőtt fel a valódi natúrkozmetikumokhoz.

  Ha natúrkozmetikumokról van szó, nem állhatom meg, hogy ne beszéljek az ismeretek és a józan és racionális gondolkodás fontosságáról. Mindannyian tapasztaljuk az összetevők körül forgó hisztériát és helytelen értelmezéseket, a rágalmazó kampányok kockázatáról, egyes szélsőséges környezetvédelmi csoportok szépség marhaságairól, akik az interneten és más fórumokon terjesztik doktrínáikat. Veszélyesnek és elitélendőnek tartom a fogyasztók megfélemlítését a kozmetikumok, tisztálkodási szerek, tartósítószerek és vegyi anyagokkal kapcsolatban.

  Annak ellenére, hogy természetes formulákat és koncepciókat kínálunk, meg kell, hogy védjem a vegyipart, mert óriási fejlődéseken ment és megy keresztül, amely nélkül az emberi lét számos területén nagy bajban lennénk.

  A tudatosság és az óvatosság mérsékelt és józan kell, hogy legyen.

  Hadd illusztráljam, hogy a tudományos analfabetizmus és a vegyi anyagoktól való hisztérikus félelem együttesen milyen abszurd helyzeteket teremt. Emlékszik valaki a dihidrogén-monoxid sztorira? Valamikor a 90-esévekben indított valaki vész-kampányt a dihidrogén-monoxid ellen éppen azért, hogy rámutasson az emberek tudatlanságára és megvezethetőségére.

  Ilyen és hasonló állításokkal riogatták a közvéleményt, mint például;

  • „hidroxil-savként is ismert színtelen, szagtalan kémiai anyag.
  • DNS mutációt mutat, denaturálja a fehérjét, rombolja a sejtmembránokat,
  • számos robbanásveszélyes és mérgező vegyületben is megtalálható.
  • A savas eső fő alkotóelemét képezi.
  • Belélegezve halálos, és a rákos betegek daganataiban is megtalálható.
  • Minden évben közvetlenül okozza több ezer ember halálát.
  • Mindezen veszélyek ellenére, nem minősül mérgezőnek. Gyakran használják adalékanyagként élelmiszerekben, sőt bébiételekben is, valamint általános háztartási termékekben is megtalálható, a sampontól a kávéig stb.”

  bazis_formulakA dihidrogén-monoxid természetesen nem más, mint a víz. Ha alaposan megnézzük, láthatjuk, hogy minden egyes kijelentés tényszerűen pontos, de az is látható, hogy a kommunikáció és az értelmezés mindent visz, pláne, ha elragad minket a hév és nem gondolkodunk, csak felülünk a hisztéria aktuális hullámára.

  Akár hiszik, akár nem, száz és százezrek csatlakoztak és írták alá a kampányt a víz ellen.

  Mára sikerült elérni, hogy az emberek sokkal nagyobb valószínűséggel jellemeznek vegyipari termékeket „veszélyesnek” mint „hasznosnak”. Még azok is beleestek a „vegyi anyagok rosszak és üldözendők” csapdába, akiktől elvárható lenne, hogy jobban eligazodjanak az életben; az egyik kedvencem a Science Magazine egy korábbi cikke, miszerint az eljárás, amellyel tejfehérjékből rostot állítanak elő, „nem használ vegyszereket”.

  Mindent összevetve nem meglepő, hogy számtalan kozmetikai és bőrápolási termékekkel foglalkozó vállalat zászlajára veszi a „vegyszermentes” kifejezést termékei jellemzésére. Most már teljes weboldalakat szentelnek a „vegyszermentes” életrendnek. Jelentős női magazinok támogatták a „vegyszermentes” szépségápolásra váltást.

Tehát mit is jelent pontosan a „vegyszer” szó? Nagyjából elmondható hogy a „vegyszer” szó szinonimája az „anyag”. Minden, beleértve az ételt, amit megeszünk, az italokat, amelyeket megiszunk vagy a levegőt, amelyet belélegzünk, szóval minden vegyi anyagokból tevődik össze. Teljesen mindegy, hogy valakinek csak ökogazdálkodásából származó élelmiszerekből vagy feldolgozott ételekből áll össze az étrendje, minden esetben kemikáliákat fog fogyasztani. Úgyhogy nincs olyan kozmetikai vagy bőrápolási termék sem, amely „vegyszermentes” lenne.

  Tudom, nehéz tisztán látni, mert olyan sok avatott szakértő van, akik folyamatosan zúdítják ránk tanaikat, a megkérdőjelezhetetlen igazságaikat, nem látni a baljóslatú szalag címektől sem; „Ásványi alapú púder tette tönkre Anna bőrét”, „Smink mérgezte meg a lányokat”, „A nátrium lauril-szulfát rákot okoz”, „Parabéneket észleltek emberi tumorokban” stb.

  Évekkel ezelőtt egy svéd szépségmagazin konferenciát szervezett a szépségiparban ténykedő bloggereknek és újságíróknak, hogy megismertesse velük az emberi szervezet, a vegyipar, a kémia és a kozmetika működését, és hogy ezek hogyan hatnak egymásra, és miként működnek együtt és külön-külön. Úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül nemes kezdeményezés volt, mert talán a „megmondó emberek”, a  véleményformálók oktatásával a tömegeket elérő információ minősége hosszú távon emelhető.

  Búcsúzóul hadd adjak egy tanácsot; kerüljék a média őrületet, frissítsék az iskolai kémiatudást és élvezzék a natúr szépséget! …és ha valaki egy butanol, izoamil-alkohol, koffein, geraniol, 3-galliol epikatechin és szervetlen sók koktélját kínálja Önöknek, bár elég szörnyen hangzik, de fogadják el bátran, mert csak egy csésze teát kínál!

 

Üdvözlettel;

Borbíró Gertrud

CosMed-PANDHY’S™-TD™-CosMix